Sümegh Réka: tésztakészítés, mint szenvedély

Mondd el pár szóban, mi a legfontosabb, amit tudni érdemes rólad!
Itália és gasztronómiai örökségének szerelmese vagyok. Az érdekel, hogy az adott étel honnan, milyen kezek közül került az asztalra, mi a története az alapanyagoknak és annak, aki készítette azt.

Hogy alakult ki a rajongásod Olaszország iránt? Avagy mi volt előbb, a rajongás miatt látogattál el oda vagy az utazás során szerettél bele?
Olaszországba azért utaztam, mert Európában egyedülálló mezőgazdasági, élelmiszeripari és gasztronómiai kultúrával rendelkezik, az agriturismo-k sokszínű világát és és az olasz vidéki életmódot, táplálkozást pedig ott tudtam igazán kutatni. Először csak egy hat hónapos tanulmányutat terveztem, pontosabban azt, hogy Piemontétól Toszkánán, Emilia Romagna-n vagy Lazio-n át Szicíliáig 12 agriturismo-ban töltsek el 2-2 hetet, végül 3 évre nyújt ez a "tanulmányút". Toszkánában, majd Bolognában éltem az utóbbi években, de rengeteget kirándultam más régiókban, örök szerelem köttetett a félsziget és köztem.

Meg tudnád fogalmazni, hogy mit jelent számodra a tésztakészítést?
Gondoskodást azok irányába, akiknek készítem, nekem pedig alkotómunkát, kikapcsolódást, egyfajta meditációt.

Mióta foglalkozol a hobbiddal?
A „farmtól az asztalig” mozgalom témaköre iránti érdeklődésem öt évvel ezelőtt kezdődött, a friss tészták világában pedig immáron három éve taposom az utat.

Hogyan ismerkedtél meg vele?
Olaszországban töltött éveim során találkoztam a pastifio-k (friss tészta üzletek) és a sfoglina-k (tésztakészítő mesterhölgyek) tevékenységével, amely annyira magával ragadott, hogy ezután már tervezetten, szervezetten jártam a félszigetet, hogy a legfelkészültebb és legtapasztaltabb asszonyoktól lessem el a tésztakészítés tudományát.

Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
Azt, hogy a friss tésztához kapcsolódó utam rengeteg inspiráló, érdekes, különleges emberrel és történettel köt össze. Segít megismerni minél több alapanyagot, régiót, hagyományt, kulturális és történelmi összefüggéseket. Emellett persze roppant jó lehetőséget ad a kreativitásunk, a fantáziánk kibontására, beindítja az emlékeinket, kicsit a gyerekkorba is repít bennünket, amikor még nemcsak a klaviatúrát püföltük vagy a telefon kijelzőjét érintettük, hanem bátran beletenyereltünk a lisztbe vagy összepiszkoltuk a kezünket más hozzávalóval.

Mi az, ami a legnagyobb kihívást jelentette vagy jelenti még most is?
Az, hogy türelemmel legyek aziránt, hogy a nagyjából ezer féle olasz tésztafajtát feltérképezzem. Ehhez a helyszínekre kell utazni, el kell érni az adott illetőt, aki még őrzi a tudást, illetve folyamatosan gyakorolni kell a tésztakészítést, hetente legalább két tojást fel kell törni és sodrófával nyújtani, hogy edzésben maradjunk.

Mesélj egy vicces, érdekes vagy valamiért emlékezetes storyt, ami a hobbidhoz kapcsolódik!
Nehéz lenne egyet kiragadni. Két nagyon fontos barátságot köszönhetek a tésztának, egyikük a toszkán Fiorellával köttetett, aki 80 évesen a nagymamám lehetne, de lélekben és fejben egy elképesztő vagány, belevaló fiatal nő. Megkértem, hogy megmutatná-e, ő hogy készíti a ragut a tagliatelle-hez, majd az első közös főzésünket heti rendszerességű főzőnapok követték. Ilyenkor beköltöztünk a konyhájába és egy komplett toszkán menüt elkészítettünk. Közben sokat nevettünk, kiöntöttük a szívünket és rengeteget mesélt a 60-as, 70-es, 80-as évek toszkán valóságáról.

Kinek és miért ajánlanád, hogy kipróbálja?
A tésztakurzusokat ajánlom bárkinek, aki kedvet és érdeklődést érez magában ahhoz, hogy az itthon ismert tésztafajtákon túl újabbakat megismerjen. Mindenkinek, aki szeretné otthon is élvezni úgy a kedvenc tésztaételeit úgy, ahogy azt az olasz mammák készítik.

Hogy lettél a Placc oktatója?
Egy kedves, a gasztronómiai szcénában dolgozó barátom ajánlott benneteket a figyelmembe.

Miért szeretsz oktatni?
Fontosnak tartom, hogy az eziránt a téma iránt érdeklődőkkel személyesen is megosszam mindazt az információt, tudást, tapasztalatot, amelyet összegyűjtöttem. Nagyon hasznosak az online formátumban elérhető oktatóanyagok, de sokszor egy mozdulat, a személyes közbelépés segít abban, hogy egy technikát elsajátítsunk. Mindeközben rengeteg spontán kérdés merül fel, amelyeket ott és akkor lehet megválaszolni.

Milyennek találod a Placcot?
Modern, felszerelt, tiszta, egyúttal rendkívül meleg és barátságos atmoszférájú, profi helyszín.

Mit csinálsz szívesen emellett a szabadidődben?
Igyekszem a számomra fontos emberekkel és a legkülönfélébb tevékenységekkel töltekezni, sokat utazom, a vízpart a második otthonom.

Mivel foglalkozol egyébként a mindennapokban?
Az irodai munkát és a jogi pályát magam mögött hagyva jelenleg minden figyelmemet a vendéglátásra és a friss tésztára fordítom.