Mondd el pár szóban, mi a legfontosabb, amit tudni érdemes rólad!
3 gyermekes édesanya vagyok. A családom számomra a legfontosabb. Német szakos tanítóként, óvodapedagógusként és gyógypedagógusként szereztem diplomát. Nagyon szeretek tanítani, emberekkel foglalkozni. Multiallergiás családunkban glutén-tej és tojásmentesen sütök-főzök, ami szép lassan a hobbim, majd a vállalkozásom alapja lett.
Mióta foglalkozol a hobbiddal?
2014-ben diagnosztizálták a férjemnél a búzaallergiát, nálam a glutén-tej és tojásérzékenységet. Gyermekeink ebbe születtek bele sajnos, születésük óta tejfehérje és tojásallergiások. A középső lányunk hozzátáplálása óta kezdtem komolyabban foglalkozni a dologgal, 2018. eleje óta. Kutattam, utánaolvastam, recepteket fejlesztettem, mert egyszerűen rettegtem attól, hogy nehogy hiánybetegség alakuljon ki náluk a diéta miatt.
Hogyan ismerkedtél meg vele?
Ahogy az előbb említettem, sajnos az élet írta történet. Kedvünket nem szegte, próbáltuk a lehető legjobbat kihozni a helyzetből.
Mennyire okozott nehézséget a kezdetekben mindenre odafigyelni, alapanyagokat beszerezni és az allergiákat figyelembe véve sütni-főzni?
Szerencsére manapság nagy segítség az internet. Azonnal beléptem ezt célzó csoportokba, ahol rengeteget tanultam a tagoktól. Egyáltalán nem éreztem magam egyedül. Hála Istennek a boltok, webshopok kínálata egyre jobb, manapság egy sarki kisboltban is találsz mentes termékeket, bár évekkel ezelőtt leginkább Herbáriákban tudtam beszerezni mindent. Manapság bárhol tudunk már vásárolni, nem beszélve az internetes lehetőségekről. Rengeteget kísérleteztünk az évek során, manapság már rutinból megy minden.
Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?
Az embernek így is-úgy is minden nap kell főznie (én itthon vagyok két kicsivel, tehát nekem mindenképp), így összekötve a hasznossal, folyamatosan próbálok recepteket fejleszteni a diétánkra szabva. Igyekszem változatosan, teljes értékűen főzni-sütni.
Mi az, ami a legnagyobb kihívást jelentette vagy jelenti még most is?
Az összes allergén között talán a tojás hiányzik a legjobban. Persze megtanultam minden formában pótolni, de azért néha megennék egy főtt tojást. :)
A másik nagy kihívás mostanában kezdődik: ahogy cseperednek a gyerekek és kerülnek gyermek közösségbe, látják/élik át, hogy ők bizony nem ehetik meg ugyanazt, amit a többiek. Ilyenkor persze a szívem szakad meg, amiben tudom, csökkentem a kontrasztot: pl. ovis lányomnak igyekszem ugyanazt főzni mentesen, mint amit a többiek esznek (hetente fotózom a menüt és igyekszem én is azt főzni neki, mert itthonról visszük az ételt.)
Ahogy egyre nagyobb, egyre nehezebb egy-egy helyzetben, mindenre nagyon-nagyon kell figyelni: pl. szülinapok, vendégségek: mindig legyen nekik való finomság is. Megértetni a 4,5 évessel, hogy ő attól nem rosszabb gyerek, mert nem ugyanazt kapta a Mikulástól, mint a többiek. :(
Mennyire segítőkész a környezetetek? Pl. az említett szülinap, vendégség esetén mindig inkább ti oldjátok meg az étkezést?
Nagyon szerencsések vagyunk, mert nagyon elfogadó a környezetünk. A nagyszülők velünk együtt szívták magukba a gluténmentes konyha alapjait és készülnek “ránk” a mai napig. Ha azonban vendégségbe megyünk MINDIG viszek valamit, elsősorban azért, mert nem szeretek “üres kézzel” menni, másrészről pedig akkor érzem teljes biztonságban a gyerekeket, hiszen a legnagyobb igyekezet ellenére is előfordulhat, hogy nem megfelelő sütivel, vagy bolti termékkel készülnek és így akkor biztosan lesz valami, amiből ők is ehetnek. Ovis szülinapok is előre le vannak beszélve, az óvónénik szólnak, hogy az adott héten, adott nap lesz ünneplés, akkor mindig viszek be a gyermekemnek külön sütiszeletet, mert ő az ünnepelt tortájából nyilván nem ehet. Olyan is előfordult azonban, ami a szívemnek különösen jól esett, hogy az ünnepelt anyukája felhívott, megérdeklődte honnan és milyen tortaszeletet vehet és ő szerezte be az én ételallergiás gyerekemnek is a finomságot! Iszonyat jó érzés volt!
Mesélj egy vicces, érdekes vagy valamiért emlékezetes storyt, ami a hobbidhoz kapcsolódik!
Amikor az első szakácskönyvem (Mentesen is teljesen! Szerzőtársam: Ambrus Éva) fotózása zajlott, történt egy vicces esemény. Két héten át minden nap több fogást sütöttünk, főztünk, a fotós pedig fotózta. Az húsgombóc leves elkészítésekor kóstolgattuk a levest: miért ilyen édes??? Én nem tettem bele cukrot, az tuti! A répa lenne ilyen édes??? Ki van zárva. Értetlenül álltunk az eset előtt, főleg úgy, hogy már készen volt minden. Hamar kiderült a turpisság: a chef előző nap készített egy adag húslevest alaplének, amivel én szerettem volna felönteni a húsgombóc levest. Ezzel egy időben egy jó nagy adag bodzaszörp is készült, ami színre, állagra ugyanolyan volt, mint az alaplé, ráadásul ugyanolyan edényben is volt a hűtőben. :))) Kitaláljátok mivel öntöttem fel a levest? :D :)))
Kinek és miért ajánlanád, hogy kipróbálja a mentes konyhát?
Ha az élet megdob citrommal, kérj hozzá egy tequilát! :) Nekem ez lett a mottóm. Ezt tudom átadni sorstársaimnak is, akik glutén-tejfehérje vagy tojásallergiával küzdenek. Ne keseredj el, mindenre van megoldás, minden helyettesíthető, minden tanulható! Hamar bele lehet rázódni.
Hogy lettél a Placc oktatója?
Amikor a könyvünk már a nyomdában volt, éreztem, hogy szeretném ezt majd a gyakorlatban is átadni. A 40. szülinapomra kaptam a férjemtől egy Macaron készítő kurzust, és ahogy beléptem a Placcba, éreztem, hogy ez az a hely, ahol nekem még dolgom lesz. Végig az órán azon zakatolt az agyam, hogy én itt órákat szeretnék tartani! :) És így is lett. Nem sokkal később megkerestem Angit és Petit, akik nyitottak voltak a dologra.
Miért szeretsz oktatni?
Én világ életemben ezzel szerettem volna foglalkozni. Már kislányként is folyamatosan tanítottam a babáimat, iskolásat játszottam velük. Pályaválasztáskor sem volt kérdés számomra, hogy a pedagógusi pályát választom. Néhány évig tanítottam, aztán a nagylányom születése után elvégeztem az óvodapedagógiát is. Óvodában is szerettem dolgozni. Munka és gyes mellett elvégeztem a gyógypedagógiát is. Az Egyetemen is tartottam előadásokat tanáraim felkérésére.
Milyennek találod a Placcot?
Fiatalos, színes, lendületes, vidám, kreatív, jól felszerelt. :)
Mit csinálsz szívesen emellett a szabadidődben?
Recepteket fejlesztek, családdal töltünk minden szabadidőt, sokat kirándulunk.
Mivel foglalkozol egyébként a mindennapokban?
Itthon vagyok gyesen a két kicsivel. Emellett próbálom a kis vállalkozásomat is egyengetni.
Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre? Persze, ha nem titok. :)
Húúú, egy állandóan izgő-mozgó, folyton újabb és újabb terveket dédelgető ember vagyok. Nincs ez máshogy most sem. Rengeteg terv és ötlet megvalósításán dolgozom, igyekszem felvirágoztatni a kis vállalkozásomat, szeretett weboldalamat. Cikkeket írok a mentes táplálkozásról, különböző ásványi anyagok természetes pótlásáról például. Külföldi cikkeket fordítok magyarra az ételallergia témakörében. Felkérést kaptam egy ismert gyermek magazinban, ahol receptjeim fognak megjelenni márciustól. (Alig várom, hogy megjelenjen! :) ) Szintén felkértek, hogy egy győri fesztiválon tartsak előadást a témában, ez májusban lesz. S mindezek mellett dolgozom egy nagy projekten is, amiről egyelőre még nem beszélhetek, de remélem ha testet ölt, hiánypótló lesz! ;) És persze a Placc óráira is vadonatúj receptúrával, sok új sütivel készülök.